Tündebánat

Előlép a múltból, majd eltűnik, majd megint előkerül..., mint a rég nem látott retikül.

Hetek óta írt, egy-egy mondatot, olthatott, de nem reagáltam, csak találgattam, miközben azonnal írtam volna, korlátlan határok nélkül, át kellett gondolnom, akarom-e a viszontlátást, a váltást, tisztán szemétség, a franc se kérte, mert biztos révbe érte a tudat, hogy hopp tőle fél év után 1 miss red gondolat, hogy jelentkezzen, szervezgessen, csábítson íróra, akkor meg miért? Miért éppen akkor, amikor kattog az agyalap, alap, de végre nem rajta, hanem máson, biztos a szürke állományon, a sztrádán, a háromlábú másolt és faxolta neki gyorsposta elsőbbségi? Biztos azért csinálja, hogy folyamatosan csak rá gondoljak, s még véletlenül se feledjem, ő volt, van és lesz!

Jó taktika, szívemnek kalitka, de olyan pimaszul fiatal, hogy tán még Kalákát hallgat…, na de ez gerjeszt, ettől csáBul_ik a miss pedofina, én meg halogatom őt, de halleluja, már telón hangja fülemen át szívbarázdáimat nyaldossa, csak már nem veszem be, meg amúgy sem, jó, hát nem vagyok annak a bizonyosnak az elrontója, de ez azért disznóság, mivel tudja, hogy tudom hogy tudja, hogy tudom, hogy... na jó már sok, ilyenek a pasasok, vagy a pasik, akik kanosok, tehát legyek lúzer, vagy kérjem húzz el?!

Jah, megkérem, és ő elhúz, csak nem el, hanem előttem egy mézesmadzagot, már gondolatban nadrágját szaggatom.

Az élete még mindig szappanopera, valami nem változik, ahogy az én életemből is egyszer, a Barátok Köztből is végül mindenki távozik, szerepcsere+nyál..., ő meg végül velem találkozik, jah, beadott derék, a gerincem a helyén, + fölös kencefice, recefice bum, bum, bum, meg kicsit a félelem is, még jó, hogy 2 elemmel megyek, nem lehetek Félember, adom neki magam egészben, neki jó, na jó, bevallom, és hallom már előre magam másnap: "lásd meg magad tükörben, kijalegszebbavidéken?", de én csak a tűkön ülök, levezetem, takewando, vágod, a pasi aki rajtad átlátott, szemembe néz, olvadok, puncsfagylalt vagyok, mazsoláim felnyögnek, de hopp, hirtelen puskák dördülnek, mint mikor snitt a filmben, csak beszélgetünk, gebasz mert no bassz, na jó, gondoltam magamban, ez van, pár órája van, és tiltva vagyok, mint Évának alma, csak itt ő Éva, én meg az alma, kuszaság, mint anno, megszoktam, bár ez már rég nem megy neki, képtelen feladni, feladhatatlan megfejtés, hirtelen rájövök, szemetesláda lettem, támadok, reagál, de óvatos, mindent vagy semmit, szeméből ilyen sorokat olvasok, orvosolható, csillapítható?

Hát ma nem. De állt akkor is a nemlétezőm rá, mikor váltunk, mikor írtam sms-t még mindig, azé' végeredményében nekem is jó volt a semmi tali kábé, kabbe, rab évek meg ráadásul múlnak, erre felhívott még, majd jelentkezik, mondom jó, ahogy szeretkezik, vagyis szervezkedik... a megszokás, hangja koppintott egyet fejemre:

Végre megtanultad kislány, vagy csak felcsúszott a harisnyád?

Videó: http://youtube.com/watch?v=AkpEfTTWsUA
Dolák-Saly Róbert: Szerelmi vallomás

(2007.október 19.Péntek)