Orvosom még decemberben "megvizsgált" a két ünnep között, frankó volt, berendelt minket a jó kis karácsonyi családi banzáj utáni reggelen a kórházba hajnali 7-re, csak azért, hogy utána 10-kor ránézzen a lábamra és megállapítsa, hogy igen, ezt meg kell csinálni,
végül is nem sokat vártunk, órák kérdése volt.
Orvosom Dr. Beke (az ország egyik legjobb Érsebésze), akit azonnal el is neveztem Beckhamnek. Mondtam is neki: Hát rajta Doktor úr, 'csavard be, mint Bekem', szerencsére humoránál volt és azonnal rávágta:
Oké, te adod a jobbat meg a balt, én meg a középsőt, tehát összedobjuk amink van! Én azonnal visszadobtam a labdát: Látom a doktor úr, Beke_ményít!
Megkért minket, hogy jöjjünk be még egyszer, mert jobban megnézne, de ő csak január 9-e után lesz, erre én még búcsúzóul rávágtam:
ha Beke mondja, akkor nincs mit tenni, akkor Beke_jönni.
Az első laborvizsgálatomra január második hetében esett sor (á la bor vizsgálat_állaborvizsgálat), szinte pikkpakk elvégeztem, megkaptam a BeUtálót mindenhová, a vérvételnél csupán 1 órát kellett várni, és nem is féltem, kiskoromban az első vérvételi emlékem az bennem maradt, ugyanis meg lettem dicsérve, előttem egy 60 éves nő szétsírta magát, én a kis 8 éves meg hagyta, hogy szurkálják, emlékszem, extra büszke voltam magamra, még ajiba barbie-t is kaptam aputól, a doktornő meg leszidta a 60 évest, hogy hogy lehet itt hisztizni, mikor ez a kis csöppség meg egy szó nélkül tűri, ez azóta se változott, ráadásul nőtt egy nagyon szép vastag erem a karhajlatomban, ez a tipikus mikor szúrod má’ be ja, hogy már fél litert le is csapoltál rólam szindróma.
Nah, a vizeletvizsgálatom ellentétben szánalmas lett, adja a kezembe a poharat meg a csövet, hogy akkor vár vissza szeretettel, mondom én pont most voltam a mosdóban, mert nagyon kellett már és amúgy is nekem ezt senki sem mondta, hogy ez is lesz, a nő nézett rám aggodalmas fejjel, hogy hát ő itt van ma még fél 4-ig, addigra csak összehozom.
Csak annyit tudni kell rólam, hogy én nagyon nem szeretek inni, mármint olyat nem szeretek inni ami később nem üt ki teljesen, tehát ennek függvényében kevesebbet is járok a mosdóba, tehát le kellett itassam magam percek alatt, hogy még produkálni is tudjak, hacsak nem szerettem volna az egész napomat a kórházban tölteni, kezdő tuningnak kóla, 
majd kávék tömkelege, némi Ice-T és energiaital, aztán rájöttem valamire, 'Ezek' engem le fognak kapcsolni, ugyanis előző este doppingoltam az öcsémmel, pár rakéta eldörrent, ó jaj, most mi lesz, végszükség esetén bevetem a shrek2 béli csizmás kandúr féle nézést és csak annyit mondok, nem is értem ezt!
Jelentem, sikerült, a küldetés végrehajtva, a cső leadva, még ha kockázatosan is, de le.
A kórházban az utolsó emberem az asztrológus volt (hehe vicces is lenne, ha lenne a kórházakban egy külön iroda erre és a napi vizitdíj ellenében Tarot megmondanák a műtét kimenetelét), tehát akivel konzultálni kellett, vagyis nem az asztrológus és nem is asztronauta, hanem az Aneszteziológus, rá többet vártam, mert időpontot kaptam, tudni kell azt is, hogy a legfontosabb ember egy műtétnél ő, más nevén a Vackor az altatóorvos, rajta elég sok minden múlik, persze fel is tette a szokásos kérdéseit!
- Allergiák? Mondom: arra eléggé allergiás vagyok, ha valaki késik, persze ő nem erre gondolt.
- Aztán hogy volt-e terhességem? Mondom: tudtommal nem, kivétel azt az esetet ’99-ben, mikor elvittek az UFO-k!
- Szedek-e gyógyszert? Mondom: a Fogalmazásgátló szedését abbahagytam, de néha anyám miatt lecsúszik pár nyugtató... az asszisztensnő a kérdések közben 
megmérte a vérnyomásom, ami elég magas volt, és Mondja: Ugye izgul? Mondom: Cseppet sem, miért kéne? Mondja: Jól van, nem baj ha izgul... jó, akkor beletörődtem, izgulok... csak arra nem tudtam rájönni, vajon, miért is?!
Az orvos legviccesebb kérdése az volt, hogy: Tudja milyen műtétre viszik?
Lesokkolt, nem ba’meg, nem tudom mire visznek.
Ez mondjuk elgondolkodtatott, tényleg milyen műtétem is lesz, komolyan kérdi tán, vagy ő nem vágja, pedig a papíron is ott áll, amúgy a franc se tudja milyen műtétre visznek, csak hobbiból bejöttem, unatkozom érted, fel akarom dobni az unalmas hétköznapjaimat, húztam a kalapból zsákbamacskát még az előtérben az információn és jöttem fel hozzá konzultációra, aztán hogy végül milyen műtét is lesz, az majd a műtőben kiderül még az altatás előtt, mikor átadom a húzott cetlit.
Ez most komoly kérdés vagy szívatás, vagy a teszt része?
Azt válaszoltam, heresérv műtétem lesz.
Csak nézett, majd lapozott egyet, szerintem maga is rájött, hogy hülye kérdést tett fel.
Volt még egy csekély mellkasröntgen vizsgálatom, amit nem a kórházban végeztettem el, hanem ott ahova tartozom, annak a kerületnek a tüdőszűrő állomásán.
Ugye gondolná az ember, mi sem egyszerűbb, mint bemegy, megtüdőszűrik és csókolom, mehet haza, pár nap múlva meg az eredményért. Hát nem! Ugyanis az új rendszer szerint 30 éven aluli személyt csak magánorvos beutalásával lehet mellkas röntgenezni. Ó mondom, basszátok meg, eddig ez nem volt, kiderült, közel 2 hónapja van ez érvényben, és még leszúrást is kaptam, hogy milyen tudatlan vagyok.
Tehát mehettem el a körzetihez beülni a sok beteg közé a járvány kellős közepén egy szaros beutalóért.
Jó, mondjuk helyettem anyám ment el, mert ugye most cseppet sem lehetek beteg, mert akkor meg ugrik a műtétem.
Jól van, oké, másnap minden papírral a kezemben végül sikerült... vagyis csak azt hittem, pár napra rá mikor mentem az eredményért, kiderült: valami nem stimmel. Tehát újabb beutalót kaptam bizonyos "Csipcsup" Mária doktornőhöz, aki majd felülvizsgál, amivel jól be is paráztattak, lehet hogy baj van a tüdőmmel? Anyám. Ohne műtét akkor.
A doktornő mutatta nekem a tavalyi felvételeket és hozzá rakta a mostanit, és mutatta az eltérést, én valójában semmi különbséget nem láttam, maximum egy halvány
vonalnyi eltérést, aztán mondta, hogy az az a vonal amiről nem tudják mi, de azt hozzátette, ne aggódjak, mert lehet ők rontották el a felvételt, és akkor többszörösen előre is bocsánatot kér, vagy egy kis tüdőgyuszi maradéka akár, de azt azért még megkérdezte tőlem, nincs e piercingem?
Mondom kezitcsókolom, a hátamban vagy hol mégis?
Maga sem tudta miért tette fel ezt a kérdést, mondjuk én sem, inkább elküldött egy nagyobb tüdőszűrésre az első emeletre. (Az, hogy az orvosok hülye kérdéseket tesznek fel, azon már itt meg sem lepődtem.)
Tehát a két tüdőszűrés között az a különbség, hogy az egyiknél kis röntgenlapon (A6) van az eredmény, a másiknál meg nagyon nagyon (A3), nem mintha a nagy akkorára felnagyítaná a kicsin láthatót, hogy az jobban látszódjon.
Na igen, tehát felküldött az elsőre, ahol is már 20 perce várakoztam és senki sem jött, ekkor lementem és megkérdeztem, hogy ott fent van is valaki, vagy ez a kandi kamera?
Miss mosoly asszisztens, mrs. csipcsupmária segédje, aki a váróban trécselt és kávézgatott a jóvágású biztonsági őrrel (kb. feri a hegyről, aki beveri egyből) sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy neki nem is szólt senki, hogy várakoznak rá fent.
Mondom, DE ÉN.
A művelet, amiért 20 percet vártam fent, tartott kb. 2 percig, amikor megkaptam az eredményt, hogy vigyem le a doktornőnek. Útközben gyorsan a fény felé fordítottam, mint egy megnyugtatásképpen, hogy ott van é az a bizonyos vonal, ami a gondot okozhatja vagy sem, de a kis vonal nem volt ott, tudtam hogy ők rontották el a felvételt, és a valós fontos dolgaimat később kezdvén fölöslegesbe behívattak, evvel munkát adva miss mosolytrécs asszisztensnek. Hálelujza.
Persze igazam is lett, így legyen ötösöm a lottón.
A bocsánatkérés is megvolt, és tényleg jó sűrűn, de azért csináltak nekem pár parázós órát, hogy akkor ha ezen múlik, akkor az egész bukik, tényleg.
Nyugodt lettem, most már minden papírom megvolt ahhoz, amitől később megint nyugtalan lettem, csak ekkor még a pontos napját nem tudtam.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=EOs2TSXTOkQ
(2008.Január 27.Vasárnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése