A péntek mindig szétszed, szépszerével már nem is tudom mikor mi van, ki van, meg kivel mi van, lényegében mi van? Elfelejtek, ejtek pár szót, pár pasit, párszor, pár csattanó csataszó, utazó lelkem nem ér haza soha, ha az élet oly mostoha, hova tovább soha.
Nincs sorompó, se szókolomp, van vágy és van szenvedély, és egy a remény és a sok erény, kemény világ ez, fogadj testembe, legyek tetrisz, találj bele hol réseimbe.
Olyan történt, amit én soha nem felejtek el évek óta, bevenni a kis kék pirulát. A sok "munka" elfelejttette, és egy hét eltelt, és lényegében jobb közérzet, most akkor jól van, kiegyezünk bűnös test egy hónapig nem lesznek strigulák, na sebaj, megoldjuk máshogy, de imbusz-great.
Ennek tudatában indult az estém, lélek felkészülés, csábító a vörös szőnyegen, yes it's me, csak szerényen, serényen, még lekésem a kis késit, de mégsem megyek oda ahova terveztem: a Morrison’s2-be barátnőm hívására, inkább mentem msn-vásárra, lecseréltem darabjára és webcam, barátaim hívtak az este, hogy akkor hol a francba is vagyok, óó bébik, én még itthon kattogok, a klaviatúrát durván klopfolom.
Ha a hegy nem, akkor majd Mohamed megy hegy, szeretem ezt, jönnek és visznek egy szisszenés nélkül, vagy jönnek és isznak, szinten tartás, semmi más, közben míg írok, gurítják belém bemelegítésként amit hoztak, még jó hogy nem vénásan, mert figyelni még nem tudok, nem merek mert 6 szempár rámereget, hogy akkor most mi van és mi lesz, mondom: "amit akartok az lesz", szerencsére nem szoktam vitázni csak párkapcsolatokban, de ott legalább kiélem magam, most erre időm sincs, bevehetetlen vár vagyok, egy kincs, kincs ami nincs.
Végső állomás Jam Pub, Mammut 2-ben, az őserdőben van egy hely, van még a világon, ahol nemcsak tini srácok húzzák, hanem érett srácok a húrt a gitáron, szívem kitárom, már jöhet bármi, bármi áron, ámítás nincs csak való meg önmagam, a magról inkább ne is beszéljünk, ősérés van kérem szépen, meg természetesen tumultus ami mindig, és meg is fogadom pénteken ide soha, nyah mindegy, ilyenkor csak én vagyok ostoba kotlós kistyúk, de vastyúk is talál szemet, ahogy engem vagy tízen-húszon valahány szempár kerget át, a termen át, egy terminál, befogadóképes, én meg táncra éhes ringó csípő, ereszd el a hajam, kaján a vigyor, de rájövök mind ostoba fajan_kó, nekem más kő, aki nincs is E.T.látod, látod, hiába van az, amit nem szeretnél, ellenben is az van, amit nem szeretnél, a kiigazodás nehéz, főleg ha vezérel egy erő, amit úgy hívnak, a fejed lágya beNő_tt, kislány!
És mi lesz az exekkel, a pavlovi reflekszekkel, egy szexmentes éjszaka? Ó ne, készakarva hát, de beletörődöm, lábamat törlöm hajnalban lakás előtti szálkás szőrű kis tacskónkba, érted, mit lábatlankodik itt, és elnézést kérek, ja, hogy nekünk nincs is kutyánk...
akkor mégsem haza mentem, haza?
Dj Tacskó
(2007.December 8.Szombat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése