LÁT?_OK!

Úgy érzem nem kérek sokat, mégis keveset kapok, hitetlen sorokat, s most érzelemmentesen csapot s papot hagyok, hagynék és elébe se mennék az oltárnak, páran az old timenak élnek, miközben a jelenben vagyunk, hagyjuk már magunk mögött büszkeségünk s a sértett énünk, sértett lényünk, mert fényünk a harcban elvész s az önmarcangban kárhoz, oly gyakran mennél apádhoz vagy anyádhoz, de ezt neked kell megoldani, meg toldani, kis Toldy, saját agyaddal fundálni.

Tessék talpraállni!

Keresni az újat, csak az lehet ki lufit fújhat, ki nem fél attól, hogy közben (akár) pukkad.





Sok fiút gyűjtöttem magam köré, sokan sérültek, s még mondják, hogy csak a lányok sírnak.
Sohasem volt ez másképp, mindig a hímnemmel jöttem ki jobban, bár a JOBban inkább a nőkkel.
Gyengék nagyon, baszki', mindegyik egy ex után epekedik vagy épp vetekedik, vetemedik sérült lelkével másra, de nincs idő szerelemre annál inkább egy válságra, hiába a vásárra vitt bőr, a képén van bőr.
Egy ex, aki jól átbaszta őket vagy akibe szerelmesek voltak anno a NŐ.
Köztük az önsajnálat dívik, a csajjal randin a dividikk' és a díva a déványon szép szerével osztó, de van egy teóriám, mely nem prosztó, melyben zokszó nélkül osztom én is a férfit és a nőt, melyben mink' vagyunk a hibásak, mert ez egy hibás sakk, rossz lépésekben ütjük ki egymás érzelmi bábuit, ez egy loveujjnyi az embernek, de hatalmas az őszinteségnek, a tó fölött a stégek és mind felettük a tettünk, mit sokszor elfeledtünk, s ahol megpihenhet a lelkünk...de csak a lelkünk szárad rajta.

Mondanám szajha, merném tenni, de marad a Szajna parti mese mely a vesékbe lát, s formálja a kedvet, s merném felmérni a terepet, csalódtam sokszor s eleget, de most már mindenek felett állok és végre LÁTOK.

ifj.Lippai János, élt 58 évet...

Egy rokon...

...torkomon szorító fájdalom, nem ismertem s mégis, pedig ismerhettem is volna, ha az élet nem ilyen volna, ha mindenki azt csinálná ami a dolga, szolga lelkünk nem botolna, boot_olna minket, butít a time, s nem érdekelnek senkit sem az évek, sem az érvek, érvényes ez minden családra, s akkor is ha a családfán, több a fekete vonal.

Ki volt ő...

...s mennyit ért, s mennyi az, mit érte tettünk, érte tettek, néha tetvek néha ezek a terek amik túl szűkek, lásd a pénz nem számít.

Gratulálok nagymama, gratulálok gyűlölet, mert az, hogy csak beszélgetni, s ülj közel, már túl idegen, vérem vagy s mégis idegen, gondolom ez a szöveg is túl illetlen, túl őszinte, de Ő szinte már meg sem hallja vagy csak nézi az égből kémlel, kutat, most már lát engem, nem mintha ettől örülnék.

Hiába a hit, ha csak hit-et (üt:angol) kapsz, hitetlenke, képzetembe beleülnek szép képek mellyek nem valósak, inkább idilli fantázia, melyben nincs razzia, csak az, mi a legfontosabb az összetartás, ősz vagy és mégis más, de a lelked a régi, ki érti, miért kell életeknek így játszódnia harag orgia, gyia gyia, lóvá tettük egymást, de beolvasnék egy s mást.

Sajnállak nagymama, ki fiad temeted, termeted masszívabb, mint bárkié, egy férj egy gyerek, le a kalappal, hogy bírod, szemed lehunyod és a sírok fölött sírod a rég elmúlt szép időket.

Késő, mert mindig van egy késő.

S te...

...remélem jól vagy, kedves, remélem nem fájt, remélem nyugovóra tértél, tudod hiába voltál mérnök, végül ezt nem építetted/építettük föl, pedig biztos te is kastélyt terveztél.