2008. október 7., kedd
ifj.Lippai János, élt 58 évet...
Egy rokon...
...torkomon szorító fájdalom, nem ismertem s mégis, pedig ismerhettem is volna, ha az élet nem ilyen volna, ha mindenki azt csinálná ami a dolga, szolga lelkünk nem botolna, boot_olna minket, butít a time, s nem érdekelnek senkit sem az évek, sem az érvek, érvényes ez minden családra, s akkor is ha a családfán, több a fekete vonal.
Ki volt ő...
...s mennyit ért, s mennyi az, mit érte tettünk, érte tettek, néha tetvek néha ezek a terek amik túl szűkek, lásd a pénz nem számít.
Gratulálok nagymama, gratulálok gyűlölet, mert az, hogy csak beszélgetni, s ülj közel, már túl idegen, vérem vagy s mégis idegen, gondolom ez a szöveg is túl illetlen, túl őszinte, de Ő szinte már meg sem hallja vagy csak nézi az égből kémlel, kutat, most már lát engem, nem mintha ettől örülnék.
Hiába a hit, ha csak hit-et (üt:angol) kapsz, hitetlenke, képzetembe beleülnek szép képek mellyek nem valósak, inkább idilli fantázia, melyben nincs razzia, csak az, mi a legfontosabb az összetartás, ősz vagy és mégis más, de a lelked a régi, ki érti, miért kell életeknek így játszódnia harag orgia, gyia gyia, lóvá tettük egymást, de beolvasnék egy s mást.
Sajnállak nagymama, ki fiad temeted, termeted masszívabb, mint bárkié, egy férj egy gyerek, le a kalappal, hogy bírod, szemed lehunyod és a sírok fölött sírod a rég elmúlt szép időket.
Késő, mert mindig van egy késő.
S te...
...remélem jól vagy, kedves, remélem nem fájt, remélem nyugovóra tértél, tudod hiába voltál mérnök, végül ezt nem építetted/építettük föl, pedig biztos te is kastélyt terveztél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése