Mű_Tétet emelek IV. (AzEksön)

Eltellik fél óra , majd egy is, és várok, szótlanul várok, újságom van, de nem olvasom, nem is tudnék koncentrálni.

Pető nénit nézem, ahogy eszi az ebédjét, némi töpörtyűt szárazkiflivel, a kórházi ebédhez hozzá sem nyúl, jó, mondjuk ahhoz én sem nyúlnék.
Asztalán egy üvegpohárban egy pohár tejföl mellette beletuszkolva egy kék fehércsíkos fogkefe, a virág elszáradva szinte kóró, egy műanyag csecsebecse mosolygós fejjel, zacskókban kölönböző megfejthetetlen dolgok, rajta metro újság azonegy zokni.
Kiderül hetek óta itt dekkol, nem csoda, hogy mindent felhalmozott, pár percre rá látogatója akad, akit Jutkának hív…

Míg merengek rajtuk közben mellém is betolják a zöld lepellel takart gurulós ágyat.
Jesszus, egy pimaszul fiatal és szemtelenül helyes srác fog letolni a műtőbe, nekem meg meztelenre kell vetkőznöm elötte, elpirulok, de megteszem, reménykedek már látott ilyet, gyorsan odafutok és bebújok a takaró alá és már visznek is…mikor megyünk, a folyosón teljesen az a filmes kép van bennem ami most megelevenedett, amikor a beteg csak a falat látja a lámpákkal amik sormintaként futnak elötte, majd lift le pár szinttel lejjebb be a műtőre várakozva az előtérre, nagy csapat röhögcsél, fejem felett sok sok tábla, mellettem műtétre váró betegek, én is várok, majd a fiatal srác betol egy terembe és azt mondja, most megborotvállak…mondom hol is?
Monjda hát azon a részen, ahol…szavába vágok, mert érzem kezd zavarba jönni, mondom kösz, már megborotválkoztam, kérdi biztos, mondom igen, aztán megint megkérdezi, alaposan, biztos?
Figy, szeretnéd mindenképpen megnézni vagy elhiszed?Kérdem tőle.
Végül csak elhiszi és visszatol a helyemre.
Kicsit izgatónak találom a szitut, hogy meztelenül fekszem egy ágyon körülöttem vagy 6 izmos termett pasi és csajokról sztoriznak, néha fel felülök, hogy jobban halljam mit mondanak, magamban kuncogok.
Ez a várakozó tér, ha elvonatkoztatunk olyan nekem, mint egy vágóhíd és mi az állatok várunk , vajon mikor is visznek el, vajon mi is lesz, tudom kicsit morbid, de nekem sokszor ez jutott eszembe, és amikor jönnek érted és áttolnak a műtőbe az meg totál Kóma sztájl (Robin Cook) aki olvasta a könyvet, de mozit is csináltak belőle.


A műtők kiskamrákra elosztva az egyikbe betolnak.
Ekkor megismerkedem az altatóorvosommal akit meglepiként rendeltek hozzám, és nagyon kedves, megnyugtat, hogy természetesen altatás lesz, majd 2 percre rá az orvosom ugrik oda (Dr Beke(m)) és kérdezget, hogy vagyok, elkezdünk sztorizgtani, hogy enyhítsük a feszültséget ami valójában nincs is, maximum egy kis félsz bennem.
Meg kell mondjam fantasztikusan nézett ki a műtő, kórház nevet nem mondok, csak annyit, hogy ez egy nemrégiben felújított kórház és maximálisan meg vagyok elégedve azzal, amit láttam, teljesen hipermodern, a képet csak egy fekete rádiós magnó bontja némiképp, de örültem, hogy volt olyan tárgy amit ismertem is.


A bal lábamat műtötték és amikor a műtőasztalon feküdtem akkor lekötötték a bal kezemet nehogy véletlenül altatás közben esetleg hadonásszak.
Orvosom egy zöld ruhában volt, rajta némi vérfolt, mondom neki, te figymá'kicsit leetted magad! Erre ő: Jajj az csak az izzadság!

Az altatást megelőzően minden esetben szükség van arra, hogy legalább 6 órát ne együnk elötte (ez az enni- és innivaló teljes megvonását jelenti), mert az altatás során illetve az ébredéskor hányhatunk, így az esetlegesen gyomorban levő tartalmat félrenyelhetjük, ami tüdőgyulladáshoz is vezethet.
Nem véletlenül kérdeznek meg tőlünk mindenfélét gyógyszerérzékenység és társai, komplikáció előfordulhat el nem mondott gyógyszerérzékenységre, függ az altatás a súlyunktól a erőnktől, sok műtét elött csinálnak terhelés vizsgálatot, EKG vérnyomásmérés, ezek fontos dolgok, bármennyire pitinek tűnhetnek.
Nálam egy rövid ideg tartó (1-2 órás) bevatakozás volt és vénásan kaptam az altatást némi altatógáz ( Altatógáz - N2O - dinitrogénoxid - kéjgáz) belélegzésével.
Hihetetlenül durva érzés, körülbelül olyan mintha valami amfetamin tartalmú cuccot dobáltál volna magadba.(Persze én nem próbáltam ilyet, csak hallottam!):)


Sajnos:)a hatás nem sokáig tart, mert körülbelül számolsz tízet és el is alszol.
Altatóorvosomnak mondtam is amíg még tudtam, hogy durva cuccot adott, köszke, azt tudom, hogy valamiről beszélgettünk,szórakozóhelyekről tán, de végeredményben csak odáig jutottam, hogy mondja nekem, gondoljak valami szépre és azzal aludjak el...erre én rávágtam: Jó akkor a Beke(m) doktor úrra fogok gondolni...erre ő: Ezt akkor megszívtad!:)
Nevettünk mindketten és még megjegyezte, hogy ha mosolygok akkor így is fogok maradni egész végig!
Ezzel a mondattal el is aludtam.

Az ébredés furcsa, mintha távolról valaki beszélne hozzád, vagy be lennél rúgva, mintha másnapos lennél és akkor már tolnak ki a műtőből, de még mindig beszélnek hozzád, ébresztgetnek, altatóorvosom (Dr Pataki) megkérdezte, hogy nah végülis milyen dolgokról álmodtam, arra emlékszem, hogy, azonnal rávágtam, hogy pasikról álmodtam, jó pasikról és közben nevettem is, tehát csak folytattam az alatás elötti sztorit, de mikor telejsen feleszméltem és kivittek egy terembe ott nagyon magányosan éreztem magam és elkezdett tudatosulni mit is csináltak rajtam, úristen a lábam és persze jött vele a fájdalom is ami annyira rossz volt, hogy elsírtam magam, és fáztam, de ez állítólag egy teljesen megszokott reakció, késöbb mikor megkaptam a fájdalomcsillapítót a nyugtatókat teljesen ellazultam.

videó: http://youtube.com/watch?v=RIFbQN2txmQ
Péterfy Bori & Love band: Ópium

Mű_Tétet Emelek III. (Előeksön)

Mikor kell megtudnod a műtéted napját?

Valójában nem kell tudni, ez ilyen egyszerű.

Pakolj össze és amikor kapod a hívást, akkor ugorj és menj, 'mission impossible', nah valahogy így zajlott ez nálam is.

Fogalmam sem volt, ugyanis az orvost nem tudtuk elérni már napok óta, megkértük a barátnőt, aki évekig azon az osztályon dolgozott, hogy ugyan már járjon utána, ez mind csütörtök este zajlott le, amikor is barátnő hív, elkaptam a grabancát és a kislány be van írva péntek délre.

Érted, csütörtök este tudom meg, hogy amúgy másnap műtét, de erről senki sem értesít,
’yes it’s that shit’... és ha el sem megyek, akkor mi van?

Megműtenek valakit és ráfogják Én, majd rájönnek, mégsem, ez inkább tipikus lenne:
műhiba, bibe bibapp.

Megnyugodtam?

Nem, mivel másnap reggel fél 8-ra már ott kellett lennem (éhgyomorra természetesen), ezért főleg örültem, hogy pont útközben promóció, csokikat osztogattak a járókelőknek, bezzeg én nem voltam későn kelő, csak késő, de nem érdekelt, várjanak, én is vártam, már ha marha, marhára vár valaki, felmentem az osztályra, az osztályom már várt, szerenáddal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, tehát álltam a sorban, előttem nénike szintén arra a műtétre jött amire én, kajak cink, de hallottam neki az orvos azt mondja, csókolom ma minden szóban forgó műtét elmarad, senkit sem műtenek, az ön napja jövő hét csütörtök, még egyszer elnézést kérünk, hogy behívattuk.

Gondolkoztam, ez mekkora szopacs’, mert akkor az enyém is, vagy itt most akkor mi is van, franc se tudja, orvos kérdi: ki maga?

Mondom én csak a pizzákat hoztam, hova tehetem?

Orvos hátrafordul, valaki rendelt pizzát?

Mondom, nyugi doki ’zsömápelle’... jah mondja, akkor a zsömléket ki rendelte? Mondtam már nyomatékauchan az én nevem...

- Jaj Kedves, kezdhette volna evvel, rögtön szólok az orvosának!
Önt már felvettük, mindjárt megkapja melyik kórterembe megy.

- Mi van?

Én nem akarok kormos terembe menni, se kórosok közé, se a kórusom közé,
elég volt általánosban altosban.

Mondjuk az előtérből belátni arra a falra, hogy melyik kórteremben ki van, a nevem már ott díszelgett, mellette még valami felpötyögve, nem láttam el odáig, csak reménykedtem, hogy a zárójelben az van :’Very Important Person’.

Orvosom előkerül (!), behív egy vizsgálóba (Dr. Beke_m ugye), mondja ’schnell, schnell’, vetkőzz bébi, itt gyorsan ki lehet esni a pikszisből... Nadrág le, ennél gyorsabban nadrágot csak akkor szoktam ledobni, ha már nem bírok magammal és mondjuk utána szex jön.

Nem is tököl, azonnal elkezdi zöld alkoholos filccel (!) berajzolni, amit ki fog pár órával rá szedegetni belőlem, közben elhinti, nem lesz altatás, mert az lenne a legnagyobb kibaszás velem, lesz viszont helyette gerincérzéstelenítés, mondom bazz’hát ez király, én meg nem fogom végignézni ahogy csinálja, még akkor sem, ha nem érzem, és még mondjuk bódult is vagyok, utána katéterre meg főleg nincs szükségem, elkezdek aggódni, sűrű telefonálgatásba kezdek, kiderül az altatóorvosom sem az lesz, akivel eddig beszéltem, hanem a legjobb, ez némiképp nyugtat, de nem értem a káoszt, majd átlátom, járvány volt, ezért nem engedtek be senkit, ezért maradtak el műtétek, és az altatóorvosom meg azért a legjobb, mert anyu barátnő meglepiből
Dr. Patakit szervezte nekem.

Remélem nem Attila a keresztneve, és nem kopasz, és nem is kezdi el énekelni a Kört, ha majd...

De mi a különbség, ha attól is elalszom, meg ettől is?

Itt már fél 10, és még mindig nem tudom elhinni, hogy 12-kor a műtőben leszek. Bár lehet, hogy ez direkt így van kitalálva, hogy fel se fogd és már túl is légy rajta.

Gyorsan megkapom az ágyam, le kell vetkőznöm hálóingre, sminkemet le kell mossam, ami eléggé fájdalmas számomra, és az összes ékszert le, tehát az összes ékszerem egy pár fülbevaló, igen, még az orrpiercingemet is le kell vennem, kicsit aggódok, remélem nem fog beforrni, képes rá, egyszer már megtörtént. Így van ez a szabadon hagyott lyukakkal, ugyebár.

Gyors EKG, majd bekötik az infúziót, szerencsére a fejemet még nem, közben nővérke mondja, magának itt nincs ere (mármint a csuklómra érti), de majd próbálkozunk! Uhh, mondom ez király lesz, remélem ma van az első napja is, de azonnal betalál, csak beparáztatott.

Még arra van idő, hogy megismerkedjek szobatársaimmal, egy éppen távozó, a szerencsés, aki túlélte, már a nevét sem tudom megkérdezni, annyira gyorsan pörög el, mellette Erzsike, 50 éves raktáros, 2 napja nem eszik, ugyanis két napja vár a műtétére, kiderül őt is akkor, és őt is ugyanaz az orvos, és őt is ugyanazzal amivel engem, természetesen kikérdezgettem, kiderült,
akinek a helyére kerültem, az egy fiatal anyuka,
aki most az intenzíven nyomja jó intenzíven,
rossz ómen, de ez az én formám.

Ágyszomszédom Peti (!) néni, 76 éves nyugdíjas, nem egyszerű eset,
már a járókeretéből ítélvén sem lehet.

Közben bejön Kati, a takarító hölgy nagy robajjal, és már mondja, hogy azért ő mégsem fogja az osztályát elhanyagolni, még ha helyettesítenie is kell, bár ez láthatóan senkit sem érdekel, de nincs más választásunk, hallgatjuk panaszáradatát, hogy a kolléganőnek családi problémái vannak, és ő ezért dolgozik már reggel 5 óta és még sokáig nem megy haza, tehát még találkozunk vele (hurrá).

Közben elviszik Erzsikét a műtőbe, én meg elkezdek félni...

(folyt. köv.)

(2008.Február 3.Vasárnap)

Mű_Tétet Emelek II. (La_Bora-borán)

Orvosom még decemberben "megvizsgált" a két ünnep között, frankó volt, berendelt minket a jó kis karácsonyi családi banzáj utáni reggelen a kórházba hajnali 7-re, csak azért, hogy utána 10-kor ránézzen a lábamra és megállapítsa, hogy igen, ezt meg kell csinálni,
végül is nem sokat vártunk, órák kérdése volt.

Orvosom Dr. Beke (az ország egyik legjobb Érsebésze), akit azonnal el is neveztem Beckhamnek. Mondtam is neki: Hát rajta Doktor úr, 'csavard be, mint Bekem', szerencsére humoránál volt és azonnal rávágta:
Oké, te adod a jobbat meg a balt, én meg a középsőt, tehát összedobjuk amink van! Én azonnal visszadobtam a labdát: Látom a doktor úr, Beke_ményít!

Megkért minket, hogy jöjjünk be még egyszer, mert jobban megnézne, de ő csak január 9-e után lesz, erre én még búcsúzóul rávágtam:
ha Beke mondja, akkor nincs mit tenni, akkor Beke_jönni.

Az első laborvizsgálatomra január második hetében esett sor (á la bor vizsgálat_állaborvizsgálat), szinte pikkpakk elvégeztem, megkaptam a BeUtálót mindenhová, a vérvételnél csupán 1 órát kellett várni, és nem is féltem, kiskoromban az első vérvételi emlékem az bennem maradt, ugyanis meg lettem dicsérve, előttem egy 60 éves nő szétsírta magát, én a kis 8 éves meg hagyta, hogy szurkálják, emlékszem, extra büszke voltam magamra, még ajiba barbie-t is kaptam aputól, a doktornő meg leszidta a 60 évest, hogy hogy lehet itt hisztizni, mikor ez a kis csöppség meg egy szó nélkül tűri, ez azóta se változott, ráadásul nőtt egy nagyon szép vastag erem a karhajlatomban, ez a tipikus mikor szúrod má’ be ja, hogy már fél litert le is csapoltál rólam szindróma.

Nah, a vizeletvizsgálatom ellentétben szánalmas lett, adja a kezembe a poharat meg a csövet, hogy akkor vár vissza szeretettel, mondom én pont most voltam a mosdóban, mert nagyon kellett már és amúgy is nekem ezt senki sem mondta, hogy ez is lesz, a nő nézett rám aggodalmas fejjel, hogy hát ő itt van ma még fél 4-ig, addigra csak összehozom.

Csak annyit tudni kell rólam, hogy én nagyon nem szeretek inni, mármint olyat nem szeretek inni ami később nem üt ki teljesen, tehát ennek függvényében kevesebbet is járok a mosdóba, tehát le kellett itassam magam percek alatt, hogy még produkálni is tudjak, hacsak nem szerettem volna az egész napomat a kórházban tölteni, kezdő tuningnak kóla, majd kávék tömkelege, némi Ice-T és energiaital, aztán rájöttem valamire, 'Ezek' engem le fognak kapcsolni, ugyanis előző este doppingoltam az öcsémmel, pár rakéta eldörrent, ó jaj, most mi lesz, végszükség esetén bevetem a shrek2 béli csizmás kandúr féle nézést és csak annyit mondok, nem is értem ezt!

Jelentem, sikerült, a küldetés végrehajtva, a cső leadva, még ha kockázatosan is, de le.

A kórházban az utolsó emberem az asztrológus volt (hehe vicces is lenne, ha lenne a kórházakban egy külön iroda erre és a napi vizitdíj ellenében Tarot megmondanák a műtét kimenetelét), tehát akivel konzultálni kellett, vagyis nem az asztrológus és nem is asztronauta, hanem az Aneszteziológus, rá többet vártam, mert időpontot kaptam, tudni kell azt is, hogy a legfontosabb ember egy műtétnél ő, más nevén a Vackor az altatóorvos, rajta elég sok minden múlik, persze fel is tette a szokásos kérdéseit!

- Allergiák? Mondom: arra eléggé allergiás vagyok, ha valaki késik, persze ő nem erre gondolt.
- Aztán hogy volt-e terhességem? Mondom: tudtommal nem, kivétel azt az esetet ’99-ben, mikor elvittek az UFO-k!
- Szedek-e gyógyszert? Mondom: a Fogalmazásgátló szedését abbahagytam, de néha anyám miatt lecsúszik pár nyugtató... az asszisztensnő a kérdések közben megmérte a vérnyomásom, ami elég magas volt, és Mondja: Ugye izgul? Mondom: Cseppet sem, miért kéne? Mondja: Jól van, nem baj ha izgul... jó, akkor beletörődtem, izgulok... csak arra nem tudtam rájönni, vajon, miért is?!

Az orvos legviccesebb kérdése az volt, hogy: Tudja milyen műtétre viszik?
Lesokkolt, nem ba’meg, nem tudom mire visznek.
Ez mondjuk elgondolkodtatott, tényleg milyen műtétem is lesz, komolyan kérdi tán, vagy ő nem vágja, pedig a papíron is ott áll, amúgy a franc se tudja milyen műtétre visznek, csak hobbiból bejöttem, unatkozom érted, fel akarom dobni az unalmas hétköznapjaimat, húztam a kalapból zsákbamacskát még az előtérben az információn és jöttem fel hozzá konzultációra, aztán hogy végül milyen műtét is lesz, az majd a műtőben kiderül még az altatás előtt, mikor átadom a húzott cetlit.
Ez most komoly kérdés vagy szívatás, vagy a teszt része?
Azt válaszoltam, heresérv műtétem lesz.
Csak nézett, majd lapozott egyet, szerintem maga is rájött, hogy hülye kérdést tett fel.

Volt még egy csekély mellkasröntgen vizsgálatom, amit nem a kórházban végeztettem el, hanem ott ahova tartozom, annak a kerületnek a tüdőszűrő állomásán.
Ugye gondolná az ember, mi sem egyszerűbb, mint bemegy, megtüdőszűrik és csókolom, mehet haza, pár nap múlva meg az eredményért. Hát nem! Ugyanis az új rendszer szerint 30 éven aluli személyt csak magánorvos beutalásával lehet mellkas röntgenezni. Ó mondom, basszátok meg, eddig ez nem volt, kiderült, közel 2 hónapja van ez érvényben, és még leszúrást is kaptam, hogy milyen tudatlan vagyok.
Tehát mehettem el a körzetihez beülni a sok beteg közé a járvány kellős közepén egy szaros beutalóért.
Jó, mondjuk helyettem anyám ment el, mert ugye most cseppet sem lehetek beteg, mert akkor meg ugrik a műtétem.

Jól van, oké, másnap minden papírral a kezemben végül sikerült... vagyis csak azt hittem, pár napra rá mikor mentem az eredményért, kiderült: valami nem stimmel. Tehát újabb beutalót kaptam bizonyos "Csipcsup" Mária doktornőhöz, aki majd felülvizsgál, amivel jól be is paráztattak, lehet hogy baj van a tüdőmmel? Anyám. Ohne műtét akkor.

A doktornő mutatta nekem a tavalyi felvételeket és hozzá rakta a mostanit, és mutatta az eltérést, én valójában semmi különbséget nem láttam, maximum egy halvány vonalnyi eltérést, aztán mondta, hogy az az a vonal amiről nem tudják mi, de azt hozzátette, ne aggódjak, mert lehet ők rontották el a felvételt, és akkor többszörösen előre is bocsánatot kér, vagy egy kis tüdőgyuszi maradéka akár, de azt azért még megkérdezte tőlem, nincs e piercingem?
Mondom kezitcsókolom, a hátamban vagy hol mégis?

Maga sem tudta miért tette fel ezt a kérdést, mondjuk én sem, inkább elküldött egy nagyobb tüdőszűrésre az első emeletre. (Az, hogy az orvosok hülye kérdéseket tesznek fel, azon már itt meg sem lepődtem.)

Tehát a két tüdőszűrés között az a különbség, hogy az egyiknél kis röntgenlapon (A6) van az eredmény, a másiknál meg nagyon nagyon (A3), nem mintha a nagy akkorára felnagyítaná a kicsin láthatót, hogy az jobban látszódjon.

Na igen, tehát felküldött az elsőre, ahol is már 20 perce várakoztam és senki sem jött, ekkor lementem és megkérdeztem, hogy ott fent van is valaki, vagy ez a kandi kamera?

Miss mosoly asszisztens, mrs. csipcsupmária segédje, aki a váróban trécselt és kávézgatott a jóvágású biztonsági őrrel (kb. feri a hegyről, aki beveri egyből) sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy neki nem is szólt senki, hogy várakoznak rá fent.

Mondom, DE ÉN.

A művelet, amiért 20 percet vártam fent, tartott kb. 2 percig, amikor megkaptam az eredményt, hogy vigyem le a doktornőnek. Útközben gyorsan a fény felé fordítottam, mint egy megnyugtatásképpen, hogy ott van é az a bizonyos vonal, ami a gondot okozhatja vagy sem, de a kis vonal nem volt ott, tudtam hogy ők rontották el a felvételt, és a valós fontos dolgaimat később kezdvén fölöslegesbe behívattak, evvel munkát adva miss mosolytrécs asszisztensnek. Hálelujza.

Persze igazam is lett, így legyen ötösöm a lottón.

A bocsánatkérés is megvolt, és tényleg jó sűrűn, de azért csináltak nekem pár parázós órát, hogy akkor ha ezen múlik, akkor az egész bukik, tényleg.

Nyugodt lettem, most már minden papírom megvolt ahhoz, amitől később megint nyugtalan lettem, csak ekkor még a pontos napját nem tudtam.

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=EOs2TSXTOkQ

(2008.Január 27.Vasárnap)

Mű_Tétet Emelek I. (Az elősztori)

Tök gáz, Gazsitól kaptam vagyis Bélától, ez volt a béta verzió, csízió a köbön, anyámat azért lehordtam, de csak gondolatban, hogy találhatott volna más apát is, akitől jobb géneket örökölök.

De várjunk csak, ha más apa, más Én, vagyis nem Én, hanem más, akkor Én nem, tehát akkor mégsem jó, és még a pillanat is számított ugye, hogy gyorsabb voltam mindenkinél, akkor valahol mégis csak volt értelme, de aztán mégsem, ezen elmerenghetnék napokig, de inkább hagyjuk, summa summarum, anyám csak a szíve után ment, meg a Dick kutya utána (nem nevet, ez igaz, szegény kutyát így utólag nézve tényleg Fasznak hívták, de apu szerint ez a Richard becézése, mármint a Dick,jó, mondjuk attól függetlenül Richard is lehetett egy fasz).

Tehát ők úgy ismerkedtek meg (mármint nem anyu meg a kutya), hogy apunak anno volt egy kutyája (mint a Lassie úgy nézett ki az a skót juhász, de vadakat nem terelt), ez volt ugye a Dikk’ és anyu után rohant (jó, ez tényleg vicces, lássuk be, amint egy Fasz rohangál anyu felé), ez mind 1982 áprilisában Balaton - Zamárdin egy gyönyörű napfényes bóbiskolós délutánon.

Klasszikus sztori lenne vagy abszolút romantikus?

Mindenképpen az, apu meg ránézett anyura és tudta, hogy Ő az igazi!

Nah, ez az a pillanat, amikor anyu tetőtől talpig megnézhette volna aput, de nem tette, vagy ha később meg is tette, nem gondolt a jövőre, nagy butaság volt tőle, mint a Tasnády bukta, kell egy tasli?

Megkérdeztem a napokban anyut, ha ők 82’-ben találkoztak, én meg pont egy éve rá születtem meg, akkor most... Nyah tehát akkor vagy nem aputól vagyok, vagy nagyon gyorsan történtek az események... Mondom az szép, erre anyu csak annyit mondott: "Ha megismertem volna apádat, tuti nem szülök neki gyereket." Igazán frankó, így utólag is, kösz’.

Mikor alakult ki nálam ez a dolog, amit végül örököltem?

Dolgozott bennem, de valószínűleg fel sem fogtam akkoriban, és amikor meg már terjedt, akkor már tény volt, nem is kellett felfognom, mert látható volt és nem szép látvány, nagyon nem, most képzeljétek el egy sima még feszes zsenge lábon egy csomó zöld ér, amik csak terjednek és nőnek és nőnek és terjednek, napról napra, évről évre, és szégyelled, miközben nem tehetsz róla, szertorna, no strand a nyár, csak hosSzÚrágta nadrágokban, no Minnie, se Mickey, csak úgy tornyosultak a bajok, vagyok aki vagyok.

Megelőzés? Csak felsőfokon!

Igen, meg lehetett volna, kapSzulákkal, és a show must go on, meg kenőcsökkel, meg a csöcsöm tudja mikkel, de ha úgyis örökölöd, akkor nem sok esélyed van arra, hogy ne alakuljon ki, a kula enné meg.
(Mondjuk az állómunka sem tesz neki valami jót, se az ülő, tehát a legjobb lett volna ha valami lebegő művésznek megyek el kopperfild Dávid vagy Merlini csapatába, vagy karrierem csúcsán lehettem volna a Harry Potter seprűje, akár.)

Seprűvénák is, igen, másnak nincs, ez nemÉR! Nem ÉRvényes, de nem lehettem ÉRdektelen, ÉRted!?

Döntöttem! Megcsináltattam! Elég volt!

A döntésem tehát több dologból is állt, az egyik, hogy jövőre sajnos szépészeti beavatkozás néven fog futni! Ez mondjuk némiképp vicces, mert akár bele is lehet halni (trombózis), nem gond, érted, akkor majd azért halsz meg, mert "sajnáltad" magadtól ezt a műtétet, mert mondjuk kajára kellett inkább!

Vérciki vagy, de tényleg, jó, hát végül is nem gond, éhezzen a család és akkor kipengeted a 200ropit rá per láb, de akkor meg mégis miből, és akkor még a hálapénzről nem is beszéltünk
(altatóorvosnak + a dokinak, mindenki maga eldönti, de "illendően" / láb olyan 50ropi, két láb esetében 100 körül van így is).

Tehát a havi kereseted nem is elég rá! (Ez jövőre körülbelül 300 eFt lesz cakkum pakk, ha nem több.)

Más utazásra gyűjt, a lakására, gyerekei taníttatására, vagy valami elektronikai berendezésre, te meg arra, hogy esetleg ne halj meg később! Jah, halj meg máskor, igazságos! Itt minden az, há’nem? Há’de!

"Nem tudod mit ajándékozz a barátnődnek Valentin napra? Akkor itt a legjobb ajánlat, lepje meg kedvesét egy visszérműtéttel, nálunk most akciós, ne szégyelld a korod, kedvezménnyel, mondd meg bátran, most annyi százalékot vonunk le a műtét árából ahány éves vagy, kihagyhatatlan ajánlat az Akció időtartama: Január...
(különböző csomagajánlatainkat is nézze meg: Ha most nem kér altatóorvost, megspórolhat akár 100 eFt-ot is... a kedvezmények nem összevonhatóak)"

Így már elég okom is lett, bár a parasztszolvenciát így sem kerülhettem el, még akkor sem, ha anyu barátnője azon az osztályon dolgozott 30 valahány évet, ahol az orvos a haverod (ÉRsebészet, több mint művészet!) és az altatóorvos meg anyu barátnőjének több éves kollégája.

Igen, bevallom protekes voltam és örült a búrám!

Videó: http://youtube.com/watch?v=UIp--5E3AbY

(2008.Január 25.Péntek)

(2008.Január 25.Péntek)

LightNight

Múltkor lemondtam, de most egy nem átlagos, nehéz pénteki napon túl, orvosi vizsgálatok után, talán ez az uccsó' bulim
(miért írom ezt, később kiderül?!).

Bajai barátnő újra hív, mivel régen látott, s szeretne, s szeret, édes, hát nem? Még jó, hogy vannak a jó barátok, most hogy majdnem mindenkit elűztem, rájövök azért, jó hogy hagytam párat, pár watt, mely értem izzó.

A semmiből összekaptam magam, kis zenehallgatás, számvetés a nappal, a jövővel és elalvás a gép előtt. Tipikus.

Kemény negyedórás alvás után kelés, nyugtázás fejemben, megírom 9 lejátszódó érzelmem:

1. indulnom kell!; 2. vagy mégse menjek?; 3. de, el kell hogy menjek!; 4. lemondjam inkább...?;
5. de akkor majd mit mondok, miért nem mentem?; 6. basszus, hulla vagyok, nincs kedvem, majd megérti.;
7. héé, ne legyél már lusta, még csak hideg sincs kint, jó lesz!; 8. (kis nyafizás, tökölés, fel-alá járkálás);
9. jól van, oké, igazad van!

Buliba leérés (morrisson’s 2), első utam mindig a mosdó, nem is keresem társaságom, várom hogy bejussak, tumultus, de sikerül, erre kijön ki az ajtón (pöppet ittasan?), az én régen látott (tini) barátnőm, nagy ölelkezés után bemutat ismeretleneknek, gyors rátöltés, ami gyorsan is hat, mert üres hassal ez nem is olyan nehéz, próbálom levezetni feszültségem dózisban,
ami valljuk be, mindig megy.

Kitaláltam szeretnék karaoke, nem mindig vagyok annyira bátor, de most bevállalnám, gyors átnézés után voksom a jó öreg Charlie-ra esik és Jég dupla viszkivel
(mi más?), majd mikor kérem, írjon be a hangulatmester csávó, leolt: "ez már volt pár órája", mondom ne haragudj, és ha így végignézünk az embereken, mégis ki fog emlékezni arra hogy volt már, max. te, mert itt a józan csak te vagy egyedül.
Ha a Frei műsorának az a szlogenje, hogy a 'széles látókör mindenkinek jár', akkor itt most pont az ellenkezője jut eszembe,
a "szűk látókör neked is járt, és elvetted két marokkal, haver".

Inkább megszerzem a táncparkett ördöge címet és átslisszanok, már amennyire megy, mert itt csak a tömeg sodor, gondolkozom ne dobjam-e fel magam a tetejére...,
csak kár, hogy a szörfdeszkám otthon hagytam.

Azt azért elárulnám, hogy szerintem előző életemben valami gogo-görlie lehettem, mert a risza mindig megy, ment, kiment, jó mondjuk van is mivel, ha átadod magad a zenének már minden mindegy, ezek után csak egy dolog lehet az idegesítőbb, ha megzavarnak benne, néha nők ("húdejóltáncolsz") és főleg férfiak, kik altestüket azonnal a fenekedhez nyomják, majd ritmustalanul elkezdenek körözni veled, de hát ez mekkora bűn, ez egy szórakozóhely, bár azokat a bulikat nem tartom hülyeségnek, ahol szalagok mutatják éppen (amit beérkezéskor csuklóra rátesznek az emberre, amilyet kér), tehát értem:
Ha zöld - szabad a pálya! Ha sárga - kalandorok kíméljenek!
Ha piros - foglalt!

Majd úgy éreztem, nekem sms-t kell írnom, persze nem mindegy kinek, meg főleg jó ha van kinek, mert van kire gondolni, térerő hiányában a wc és a ruhatár közti pincefeljárónak tűnő kis lépcsőn feljebb álltam és hopp sikerült, hogy mi volt az sms-ben leírom. Nemrég olvastam egy Cosmopolitan magazint (nem szokásom, szerintem egy trágya újság) de nem volt más az edzőteremben, és van benne egy olyan részleg, hogy a Cosmo szerint mi a menő és mi a ciki, tehát ennek alapján küldtem sms-em:

- "A Cosmo szerint menő becsípve sms-t írni... szerintem tök gáz!;):)"
- válasz: "Lehet, életemben először igazat adok a Cosmonak;):)!"
- "Miért, tán te is olvasod?:) Amúgy a Cosmo a flörtölést is menőnek tartja (még akkor is ha pasid van)."
- válasz: azóta se semmi.

Tehát kozmót olvasó csajok... inkább no comment, de ha beveszitek, semmi közöm hozzá, magánügy.

Mi is már csak akkor menekültünk kifele a helyről, mikor olyan tömeg lett, hogy nemhogy elférni, táncolni, de lélegezni is nagyon nehezen és alig lehetett.
A hajnali buszon meg mindenki szeme előtt a pihe-puha ágy képe lebeg, végül örülök, hogy elmentem a buliba, utolsónak sem volt rossz, de hogy utolsó előttinek!?

Videó: http://youtube.com/watch?v=j_9qHsTmbZk
Faithless feat Estelle: Why go

(2008. Január 14. Hétfő)

All in?

"Van aki a párját, van aki a kerékpárját",
Anyám szokta mondani.

Jah, igaza van, Tour de France, vagyis fordítom Francos Tortúra, Tandem futam, mozognak a kerekek, kattognak a csapágyak, Ágyak, hoppá, vÁgyak akkor már kombináljunk kicsit, Francia Ágyban egy párizsi lánnyal franciáz, előtte Francia pezsgő, desszertnek rose 'olévukuséávekmoászöszoár'.

Tehát most akkor, mi van Vukkal, és ki masszőröztet a piszoárban?

Ha alakítom, akkor KILlAKIcKItT? Kacskaringós utakon, s a sárgán, a vártnál mindenképpen meglepődötten, fehér lepedő, ami vizes, vízjeles. (Halak) egy tintanyaló papírtigris, aki kicsit ’windisc great’, ahogy a hajamba kap a szél, akkor kivágom a reset - ez a szerelem?

Kiírni is nehéz, nemhogy érezni, mert mindig színtévesztünk, rózsaszínnek látjuk, miközben lila köd.
Bedobnék én mindent, de van értelme? Ha van lételeme, akkor igen!
Hey, elnök Úr, lennék én a förszt lédije, ha hagyná, egy lédig erő a hátterében.

Ködösítés megy ezerrel, de a hiány a bizalom, ha nem hát bízni akarom, s rommá leszek, ezért csaptam kis Romhányivá, legyek inkább zsivány csitri, mint kapcsolatban parancsolgatós, másnak tologatós kisautó, hátsó ülésen élvezet, itt a kéz kezet mos, mostoha az érzés ha csal, főleg ha a fiú megcsal, EXperience, sok-sok EXperience.
Ha ezt ilyen to 'EXrcise skill' (mesterséget űz), akkor lécci ’chilling me softly’, oké, legyen soft pornó, ez megengedett?

Na jó, utoljára a szép idő kedvéért megteheted, de vajon megteheted?
nA vajona a kést a mézbe beleteheted, kis csupor ki gazdára talál, itt a Róbert gizda s a Cicimackó az anál, de én kapásból tartárt kérek vagy tatárt szeretnék nyers húsba harapni s élvezkedni rajta.

Rajta, rajta, leszakadt a pajta, s bent maradt a pajti. Cink.
Hallod, ez most csak labdaadogatás vagy egy sima játék, ’dont hate the player’, mert minden kocka fordul, akkor kockáztassunk, s azt mondom EXit, mert mindig van!

Videó: http://youtube.com/watch?v=AaTckmV3EFk
Looptroop: Don't hate the player


(2008. Január 11. Péntek)

Különös Szilveszter

Különös szilveszter, Eszter merre kekszel vagy denszel? "Singing in the snow", havi baj, megjött végre, nedves formájában évek óta nem láttam ilyen sokat s fehéret, max emberből.

Emberbőrbe este sem bújtam, csak fúrtam agyamba lyukakat, s számot vetettem, meg évet, ma nem rakom be, félre raktam a betétet, de letétet hagytam tálcán kínált alátét, téves lett volna, vagy ha nem hát pépes, tanulságos volt, viharzó, virrasztó, forrasztó pálca, márkátlan fiúk, egy 6 hónapig elhúzódó zokszó nélkül belemenő erőszakos tévedés, tévelygés, megdöbbentő rokonnal összevesző, otthon sem lakó, sem dolgozó, majd később újra stabilizálódott a mainál mindenképpen rosszabb állapot.

Áthallgattam pár számot s halogattam a násztáncot, betegség kezdemény, úgy kell azt az utolsó év reggelén, reggelinek megfelel, omlett Coldrexszel + T-rex az orrban lázas Lujza, estére pöppet felcsusszant a blúza, a blues meg halkan bezúz.

EmlékZúzda, csúszda, a törmeléket leküldöm s teletömöm ólommal, ezzel azzal s limlommal, lime baccardival, hogy tudjak már mit kezdeni az álommal, a francba a kárommal, ha nem tudom megosztani a párommal, mert hiányzik mellőlem
("but, who is the crab?"_dekijarák?) mindenképpen egy kékvérű Királyrák kell, anno_rák nélkül!

Az egész nap ezzel telt, sőt még az éjFélisTen, anyámmal koccint, unalmas mi, de annyira nem, mivel 10 percre van tőlem a 100 fős buller, bullshit a red bull, jön és int, na meg szárnyakat ad.

Öntöttem garatra, sokat, fertőtlenítés címszó alatt, míg készülődés, betoltam a konyhában kint maradt furi halat, de végül elkészültem.

"Go to the party", kint már tátongó Alki Anti+Adrik, az artéria tágul, pupilla szintén, hisz az utam vörös szőnyegen át vezet, s leparkol Ferenc krt. 15. (iwiwen is fent van, ha érdekel!), ezelőtt 60 évvel az előző életemben jártam itt, hiszen kapucsengőt meg sem nyomva, már nyitódott is a kapu (jelszó: cseri cseri lédi) smafu ez, valami nem stimmel, de a zene mégis jön felém, mega fény, meg a Frédi meg a Béni s kérdem jó fele? Mondják jah befele, kinek a béfele sokkal jobban fáj, mivel a sötét ellepett (vakbél).

Éjjel 1, végül is tökmindegy, egyetlen embert kit ismertem éppen az ajtóban fűzött egy nőt, mikor meglátott engem, a szemével plafon felé körzött ("ohh my god, and tenkjú"), hirtelen mondta a csajnak: Bébike, baj ha ma nem fallak? (szó szerint: "Felejtsd el azt, amit eddig mondtam, na szia.") s elkapott, egy szobába rángatott... és...

Mondta, ide tehetem le a cuccom, stílusosan bedobtam a törölközőnek álcázott kabátom, lehet egy emberre, bocs barátom, mintha rémlene, majd remember a konyhában kötöttem ki (vallom, a konyha a legjobb hely a buliban), s töltöttem ki a teret, vagyis a tört pohárba a tekilát, ne kívánd, csak húzzon az aki akar, ez nem a Dakar, nem sietünk, itt nincs dakargatnivaló, se parabolha, igyunk, azt jól van, bújék, bújék a bánat, bemutatkoztam párnak egy párnak, párnának küldőbe jó volt a fürdőben berekedés, negyed óráig senki se jött felénk, hirtelen pánikérzetem lett, egy elveszett kilincs kapcsán.

Volt itt kergetőzés, egy "killa bee" egész este követett, de néha pillangót is láttam s éreztem gyomRomban, volt melleimre tejcsárdát kiabáló, villanyt véletlenül Leo, ki fogta meg a fenekem? - megkértem, hogy máskor a kedves édes anyukája csinos tomporát fogdossa! -, volt fröccsöntős, balhés, majdnem verekedés, DJ-nek beálló báli hamu: pipőke, pintyőke, pintyen mindegy, spájzban rádióra gogozó meg a korona a fejen, a szobát kulcsra záró a fiút a fiúval összekeverten, helyzeteket kuncogva élvező, levelező tagozat.

Reggel meg hazahozattam magam az egész estémet betöltő Őrangyalommal, Farkangyal, néha kengyel alattam, de nem néztem lengyelnek, ha a szex kémia, akkor szólj Mengyelejevnek, ha álmodban megjelenek, ohh Kegyelem nekem (mert lenyelem)!

Már csak az a kérdés, hogy került a táskámba egy göndör Zámbó Árpy hajzatba hajló, de fekete paróka, egy kecskeméti paprikapálesz igényesen, nem gyesen lévő kismamáknak ajánlott csomagolt szépség és egy királynő diadém, plusz kabátomban lapuló retro ajtókulcs és egy gramm díjnyertes szegedi?

Ezeket csak részben tudtam megfejteni... De már nem is akarom!

Videó: http://youtube.com/watch?v=bZfyrIPw3wY
Orson: Ain't party

(2008.Január 1.Kedd)

ÁJje!

Hey hey hey, kitettem magamért, az estén értem_meg, már értem, teljesen készen, szétszedett a zene és hagytam, hogy átjárjon, járókeret kell utána, meg Jadviga párnája, pár ágyas pálinka, Kalinka nem volt théma, nem érdekeltek a palik sem ma, simán Simian itt hordozható a diszkó.

Mikor megtudtam, hogy jön egyik kedvenc elektrosztatikus előadóm, azonnal tudtam, nekem ott kell lennem, jegyemet elővételben váltottam, de nem egy váll lendítéssel, nem így szoktam intézni, sem ítélkezni mások felett, hogy nem jönnek, dőljetek kardotokba, karóba lesztek húzva, pár próbababa, mert baba volt a buli.

Öcsémékkel alapozás otthon, utána alpozózás, majd felérve pózolás helyben, sietségünkre lekéstük az uccsó buszt, maradt a taxi meg a szaxi a ciccáknak cida mentes este, ha volt is, nem én voltam, amúgy is én azt mindig kibulizom (meg magam).

Helyszín: Citadella, jah sok volt a dellás deltás delikvens, nem ugyanaz a frekvens, helyorientált, Orbital is játszott, ez nem volt Orbitál_is tévedés, 2 orbittal kivágott szett, olyan szettek voltak amik szét(szett)ek, ez egy kereszt met(szett) elementális (szett)ing a javából, de nem ementáliból kisajtolt lyukas remény, met (szett)enkedve kapott el a kemény, inkább telerakott érzelemmel a szokásos két elem helyett 4 elemmel mentem, teljes formám adtam, jóformán máshogy nem is megy.

Annyira hideg volt, hogy csak reménykedtem, lesz valaha meleg is. De lett is, merthogy kis falkákba meleg falatkák néztek körbe-körbe, a többiek a sörbe, forrongó tömeg helyére rakta az ingadozást, már nem volt fáradozás, hogy magamat fűtsem, de azért a hello kitty srác cuki volt...

Kemény órákig tartó tánc, no románc, széttáncolt cipellő, pezsgős, füstös zúúúzás, only music and me, face to face.

Volt egy-két ismert arc a hazai zenepalettáról, kiket nem a parkettáról kell felkaparni, mert agyon tapossák, max húzzák le, mint a nyűtt tapétát, tape_ing szét!

Hazafele menet hajnalban keményebb volt, kőkemény hideg, és idegbaj a buszra várás, de egy szusszal elintézendő, zizzent erdő körülöttünk, hozzánk csapódott alkalmi társasággal, gargalizációs játékok haladóknak, a poén, mint mindig most is körbejárt, csak a komolytalanság!

Videó: http://youtube.com/watch?v=bZfyrIPw3wY
Simian mobile disco: Hustler

(2007.December. 30.Vasárnap)