ajkai kristály, kislány

Bátor vagyok, szombat este nem Pesten, sem Budán, hanem ahol a mostohám: Ajkán.

Kaján vigyor rajtam. Igen ma ajkán leszek, de sajnos nem a magáén, hülye poénjaim rakom össze, ízlelgetem számban, sznob vagyok, hogy nem Pest és talán szophatok, vagyis ha nem lesz jó, két értelem, két véglet, nem reggel megyek, inkább estefele, jobb ha nem is látok semmit, leszállok a vonatról és ráiszok, így döntök, már várnak rám, itt is, ott is... Egyelőre Smaragd, mostohám kocsmája a célpont, majd megmutat lakás, megmutat minden fontost, főleg be a két cseppet sem csúnya fiacskájának, és tényleg, mellesleg sem rondák és még velem egykorúak is, csak hát barátnő lifeg az oldalukon, akkor erről ennyit, mondom magamban.

Terelődik gondolatom, Lucky Strike. Igen, ez a célállomás neve, kicsit parázok, lehetek-e szerencsés, vagy inkább sztrájkoljak? Engem itt sztárolnak? Marad felismerésig inkognitó.

Vicces amúgy, interjúvolom faterom barátnőjét, mit lehet itt csinálni a hétköznapokban. A válasz csak úgy kong: semmit, képzeld! - Azzzigen! Meg mondja, irigyli a pestieket, mondom azé' nem kell!

Átlátható, részese nem tudnék lenni, max félévente egyszer, és átutazóban, mármint a pléjsznek. Hoztam csini ruhát jó nagy dekoltázst csináló kivágással, bedobom magam a mélyvízbe, mert úgy jöttem, összesen ismerek két embert, de inkább egyet sem.

Honnét e ismeretség? Még jó, hogy szeretek barátkozni, főleg ha a szesz szertelen kering bennem, fő a jó hangulat, még egy áprilisi party keretében találkoztam eme két kreténnel, mai fogadósaimmal, akik nem hitték, hogy én 2be tolom a tekilát, miss red látja s nekilát, ettől vagyok gold medálos, tehát bizonyítékként mobil kamerával felvéve toltam végül 3mat, hadd örüljenek, gyereknap volt, így kerekedett ki a szemük meg ez az ismerettség végül, ami robban ma este, vagy csak folytatódik?

Sokszor hívtak, sosem jöttem, parti-szervezők amúgy, de számító vagyok. Apámmal rég, barátnőjével soha, a srácokkal meg tavasszal találkoztam, tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal, bár apám éppen városon kívül, ofkorsz, ő Pesten, én meg itt, ha én ott, ő itt, há-há, teljes a harmónia, ahogy szokás elvált szülők gyermekeként éreznem magam, na jó azért nem kell sajnálni, vér a pucámban, pénz a zsebemben, táskámban rakéta, max bombariadót csinálok, ha laposodik a hangulat, egyelőre ott tartok, hogy készülődés. Feketét vettem, nem gyászolok, de részvétemet kinyilvánítom, az ingemet meg belátható okokból nyitva hagyom, résen... leszek.

Azt azért elmondanám, kemény igazi gengszteres rep buli vár rám, white-nigákkal. Tehát a mai álarcom biccs, enyhe giccsel, este 10 után fogom magam, anyósülésre dobva visz a sárga autó, de nem a sárga úton, bár cipőmet Doroty is megirigyelhetné: zara fashion, meggypiros, évszám 2006, annyira nem vagyok lemaradva, teccikérteni?

A lényeg, hogy lassan ott leszek a hangulat a tetőfokán... Lehetne akár, mást nem tudok, nem merek elképzelni.
A helytől pár lépésre mostohám kérdi tőlem: ne jöjjek veled? Mondom, oda szembe? Na jó, kösz nem, érted? "Anyu" otthon marad, minek neki látnia azt, amit jobb, ha én sem, tudom mi vár rám konkrétan.

Átsuhanok, srácok kint, mustrálok, azért próbálom megismerni őket, de nem megy. Jó hát április messze volt, egy kicsit sötét is a folt, még jó hogy iwiwen vannak fotók, de már messziről örülnek, akkor jól van, tudom melyik lesz a társaságom, odamegyek, bemutatás, köszönés, bájcsevely, miegymegmás, azért abszolúte azonnal felhívom Nóri barátnőm, hogy elújságoljam a belépő mindössze 200ft. Nálam persze 10ezres, kicsit kényelmetlenül érzem magam, mert a belépő szedő kislány nem tud visszaadni, nézek rá szempilla rebegtetve, hebegek, habogok, kotorászok csöppnyi pénztárcámban, és végül találok egy zöldhasút, de én pirulok el...,
főleg mikor elsodor egy férfitömeg, anyázások közepette verekedés készül, alig lépek be már vége van a bulinak? Na ne már! Nyafi-nyafi van? De azért naivan eljátszom a gondolattal, hátha miattam, höhö, de sajna, nagyon nem, a lényeg, hogy az egyik nézte a másikat, itt már ez is komoly ügynek számít, amit csak a hely előtt ordibálva lehet megoldani, de a kedélyek csillapodnak, béke van, ezt a kakasharcot csak az unalom szüli, itt nem folyik vér, nem dördül fegyver, se nem villan kés, a francba, eddig még ez sem jó!

Kabát rajtam, kezemben táska, nem tudok mit kezdeni magammal. Kérem instant barátaimat, ne hagyjanak egyedül és mutassanak be minél több embernek, ez megy, közben sas szemeimmel pásztázom a helyet, mindössze egy bárpult, a falak barackszínűek, körben boxok, tánctér, színpad, hátsó részen egy biliárdteremnek nem mondható, mert egy asztal van benne, házibuli fílingem van, majd nézem, uff, sárga ultratrendi vip-részleg, ohh, én kérek elnézést, gyúrt bőrkabátos bling-bling fülbevalós vaxozott fejű kopaszok nagy zörgős kamuarany bóvli kereszttel a nyakukban mustrálnak ajjajj, mi lesz ennek a vége, úgy döntök startolok. Megnézem mi található a pultban, feladom a rendelést, nézelődöm és várok, enyhíteni próbálok, kikérem italom, de közlik, hát az nincs, feladom a labdát, de leütik, magas ez nekem is és nekik is, bacardi breezert kérek, de arról nem is hallottak, jó mondom, akkor mi van? "Válogatok" a sok jóból, közben vállamat vonogatom, végül pezsgőt választok, az mindig jó, helyi márka, de legalább hűtve, kapaszkodom poharamba a pult jobb oldalán a sarokban, elfog a reppes életérzés, elnevezem kis helyemet a sarok krúnak, szórakoztatom magam, közben mások is azért, haverkodom a pincércsajokkal, jah és hozzá kell tegyem, hogy azért szívélyes a fogadtatás, ugyanis 20 percen belül beszereznek nekem az italomból. Meglepődés, bár a leányzó hozzáteszi: "nem minőségi", mondom akkor nem akarom látni az üveget, természetesen a gold tekiláról van szó, de ami meglep, van narancs és van fahéj is, egyik legborzasztóbb élményem az volt, mikor a mammut II-ben a dokk café elvileg ultrazsírmegaigényes nevű helyén a gold tekilám mellé kakaót és citromot adtak. Tehát akkor ez a hely első osztályú az első osztállyal szemben?

Enyhe képzavar, nem tudok feleszmélni, de, de bólogatok respekt. Annyi a fricska, hogy én tisztán iszom, nem kellenek kellékek, tehát cuki, hogy van, de nem igéNyelem a pezsgő mellé, megteszi a hatása is!

Szimpi lehetek, csapódnak hozzám, falkákban, kiderül nem csak én a fővárosi sushi, vannak itt fellépők is, jááá, korrekt, tehát aki kedvesen mosolyog azt megszólítom, vagy ők engem, és ez így van rendben.

Egyre több embert látok befelé jönni, egyre megy, nem, nem egyoldalúan, megtelik a hely, színessé kezd válni, amin meglepődök, vagyis rájövök, mert kicsi... Tehát nem sokan vannak, de akkor is jó sokan, tehát kicsi a hely, de nem baj, mert főleg hímneművel, itt egy nőre jut 10 pali, tehát mazsolázgathatok kedvemre, de nem is megyek szerencsére vagy nem szerencsére, megtalálnak maguktól, érdeklődnek, táncra invitálnak, közben fülemet bántalmazza, erőszakolja a hangosítás, igazi ungárise teknika, recseg ropog a mikrofon, a csávó meg üvölti bele az off-beat szövegét. Érdekes a közönség, minden egyes szám után halál lelkesen csápol meg tapsol, összetartás van kérem szépen, itt a fellépők a közönség, a közönség meg a fellépők, illik egymást megtapsolni, já, én is rázom amit kell, beleolvadok a tömegbe, mikor is hip-hop, jön Vuk és egyszer csak elém áll, elég rámenősen, velősen, enyhén ittasan, róka kóma, vidéki fred aster, akit nemrég még a táncparkett ördögeként csodálhatott a nagyérdemű, hogy akkor igyunk meg valamit, mondom jó, csak ezért ne kelljen teljesítenem, mert akkor tárgytalan, ugyanis én ezekkel a dolgokkal úgy vagyok, hogy nekem pasi ne adjon semmit, hogy utána elvárhasson bármit is.

Nah, nem kell neki a hablatyom, mit iszol? – kérdi. Benyögöm: "whiskyt tisztán, ja és csak a chiavas", néz rám, ne szívass, jó neked a kóla is, gondolja magában (tehát akkor 2dl cola, a pénz nem számít, int és kér). Hogyne, de sajna neki van, és kikér két kör mexikit szalmakalappal, az italommal itat, hogy találta ki? Leinfózhatott, mert nyomja rendesen, elvileg ismer, és hogy nyomjak el neki valamilyen rap szöveget, csak úgy spontán a sok közül ami van, persze rajongó, s mindezt azért, hogy közelebb hajoljak füléhez, hogy a nagy zajban hallani lehessen mit is mondok. Jó lenne, de nem ez az igazság, hanem dekoltázsomat mustrálja... Ekkor begombolom felsőm, végre rám néz, és kérdi: miért? Mondom, hát pont azért, hogy face to face! Ez annyira nem jó neki és hangosan pultot csapkodva kérlel vissza, vissza, de végül megunja, kézen fog és kivisz a helyről, és csak visz, kérdem merre, erre mondja, az üzletébe. Kiderül, ő a helyi menő hajvágó, vágó?... Mondom neki, várj, nekem ez nem pálya! Kérdi, én nem lennék benne? Mondom, ha már így megkérdezel, először is kösz, másodszorra meg kösz nem! Kérdem, miből gondolod, hogy tetszel is nekem?... Néz rám bambán... Jahh! Miért? Nem? Végülis nem gáz, csak szívatom, szeretek én választani, cseppet sem izgat fel ha engem választanak ki, tehát kérése tárgytalan számomra, mosolyt kap és tántoríthatatlan tekintetet, valójában nem ittam eleget, úgy érzem, bár pont nála józanul jobb, felajánlom cserébe rakétám felét, persze ez bejön neki, közös elmélkedés alatt többször kérlel csókra, de csak egy 'shoot the seriff'-et engedek, azt is dúdolva, mikor végzünk, hamvadó cigarettavég, majd vissza, be, eltűnök, tánctér közepe, csöpp feltűnési viszketegséggel.

Ekkor már mindegy, gondolom, ahol fodrászcsávó haverbarátja fogad és közli velem, vigyázz vele, csaja van és hozzáteszi, ellenben nekem nincs, és tetsző’ bébi! És már ölelget, én meg öklendezem... hiába, szép is a barátság, ő is kap egy mosolyt, ezt majd legalább másnap megbeszélhetik egymással (az a furcsa mosoly az arcodon, ami éjjel úgy megfogott, charlie), józanul mit is jelenthetett, és arrébb lépek, csak a zenének élek, rázom újra és újra, mert van mit, törve az ütemet és pillantásommal szíveket, ami meg is teszi hatását. Balról magas barna alám kever, hagyom, miért ne hagynám, mert tetszik, jobb mintha a kis vuki-muki üzletében szedegetném ruháimat össze, vagy a haverja kocsijában, tehát mint kiderül és elég hamar, ő D. és pesti, és ari, és itatjuk, és be-beetetjük egymást, fellépő volt, nem siet, én pedig már alig várom, hogy leléphessek vele, már ki is gondoltam, hiába, gyorsan kell haladni, megy az idő, nem mellesleg ha az izzó szenvedély elvakít, fizikai testi kontakt lehetősége kerül a gépezetbe, agyam kattog, csak úgy zakatol... Azonnal kitalálom, fizetek, mennék...

Mennénk, igen, csakhogy pultban felejtett számlám összege hallatán pultot harapok, kicsit sokallom és választ várok, de támadást kapok, leteremtenek, hogy de és igenis, miközben és akkor, bevadulok, számolgatok, beszólok keményeket és durván, de nőiesen, átlátok rajtuk, de mivel nem szeretném ha fontos időimet rabolnák, ezért nagyvonalúan, sikkesen, lenézően, szánalomra méltóan odadobom a cehhet, és amennyire csak lehet, gyorsan távozom. Ezt így csinálják a nagyok.

Jobbomon D. srác, reggel 4, hajnal, de még sötét, hívom pótanyum, jöjjön értem, azt mondták, de nem a hangok, hogy bármikor hívhatom, és ő lesz ma este az őrangyalom, Szent Jolán. Hívom és mondom, ne lepődjön meg, mert az egyik "haverom" lekéste a vonatot, és hát menedék kéne neki legalább következőig, és amúgy is hideg van kint ilyenkor; és lecsitít: jövök, mondja kissé bágyadtan. Valószínűleg legdrágább álmából keltettem, de valahogy nem tudom ezt most átérezni, annál jobban azt, hogy talán nem lehetek eléggé képben, tehát a füllentésem beválik, amúgy sosem szoktam, ofkorsz, a srácom (D.) amatőr színjátszó, tehát a feladat testhezálló lehet... Odasúgom neki még gyorsan: hajrá, a hazafele úton túlzásba is viszi, tehát mozog a szája, és ha egy férfinak mozog a szája..., kezdjük bebukni a dolgot, mert a kérdések jönnek is, úgy tűnik józanabb a "mutter", mint mi, azt gondoltuk, ez nem kérdéses mondjuk, és kérdez a gaz, hogy honnét ismerjük egymást, és hogyhogy nem tudtuk akkor, hogy jön-e a másik?

Azta, jaj, nem buta sajnos. Itt leblokkol agyam, mondjuk az este folyamán nemcsak itt és másfele visz, míg D.écske tartja a frontot, godolkozom, hogy hogy lehet ez a nő akkor apámmal? Na mindegy, ilyenkor ez már lényegtelen, motor leáll, megérkeztünk, rövid úton bekerülünk a lakásba, a mostoha különágyaz nekünk, hát nem édes? Jó taktika, de matematikailag csak pár méter, minden és mindenki a helyén, végül az (t)estét hamar szokja szemem... de mire felkelek sehol, talán nem is történt semmi, csak álmodtam volna? Tipikus köz_hely_zet... Elment... Jaaa, de csak egyszer! Az egyik vonattal. Másnap hív, csörög rám, tehát megtörtént.

Na ez egy este Ajkán, és tényleg ajkán, és igen, az Övén is...

Videó: http://youtube.com/watch?v=5yUIMVd-_BQ
Magna Cum Laude: Vidéki sanzon

(2007.október 21.Vasárnap)